Mostanában sokat emlegetett fogalom az öngondoskodás, amelyet eddig homály fedett, majd egyik napról a másikra hirtelen a csapból is ez folyik.
Milyen értelemben is emlegetjük ezt oly sokat mostanában?
Leginkább pénzügyi vonatkozásban, mert elérkezett az az idő, amikor saját magunknak kell a nyugdíjunkat megteremtenünk, gondoskodnunk kell arról, hogy ha már nem leszünk aktív dolgozók, akkor is legyen miből megélnünk. Van, akiben felmerül a kérdés, hogy ez miért is újdonság? Eddig is, aki szorgalmasan dolgozott, az államtól számíthatott a jól megérdemelt nyugdíjára, biztosítva ezzel idős kora megélhetését. És most hirtelen elkezdődött a „nyugdíj-mizéria” és előkerült ez a fogalom: öngondoskodás. A szakemberek már régóta tudják, hogy nagy baj van a nyugdíjrendszerrel, de eddig próbálták halasztgatni a döntést. Most sem történt más, csak végre ki merjük/lehet mondani, hogy a „császár meztelen”. Bizonyára sokan ismerik a felosztó-kirovó rendszer fogalmát, ami azt jelenti, hogy a ma befizetett járulékokból fedezi az állam a nyugdíjak kifizetését. A probléma akkor jelentkezik, amikor több a nyugdíjas, mint a járulékot fizető. Már régóta ez a helyzet és ez a jövőben csak romlani fog (korfa). Egyrészt a születések számának csökkenése miatt, másrészt azért mert igen alacsony hazánkban a járulékfizetési hajlandóság, harmad részt pedig azért, mert az átlag életkor is egyre inkább növekszik. A Ratkó-korszak gyermekei nemsokára nyugdíjba vonulnak, ők jelentős hányadát teszik ki a mai magyar társadalomnak. A szakemberek sokáig remélték, hogy a Ratkó-gyerekek gyermekei majd kihúzzák a nyugdíjrendszert a csávából, hiszen sok embernek nyilván sok gyereke fog születni. A világ azonban megváltozott. Ma már egyértelmű, hogy ezek a gyerekek nem akarnak megszületni. Magyarul, még meg sem születtek azok, akik kitermelnék a szóban forgó nyugdíjakat. De vajon mikor fognak megszületni, és ha megszülettek, mikor is fognak ők munkába állni, hogy járulékaikkal fedezni tudják a nyugdíjak kifizetését…? Ez az a kihívás, amelyre megfelelő választ kell adnunk, ha arról beszélünk, hogy nyugodt, anyagilag biztonságos időskort szeretnénk.A világ országainak 80%-ban nem is létezik az a fogalom, hogy nyugdíj. Az viszont, hogy privát nyugdíj és öngondoskodás, annál inkább. Mivel ezekben az országokban ez a szociális juttatás nem létezik, ezért a gyermekek kisiskolás koruktól fogva úgy nőnek fel, hogy tudatában vannak annak, hogy fizetésük egy részét félre kell tenniük ahhoz, hogy öregkorukban anyagi biztonságban érezzék magukat. Ezen öngondoskodó rendszer működőképességének bizonyítéka közül egy, ha megnézzük a budapesti Hősök-terét egy nyári délután, kiket is látunk leginkább? Német, osztrák, amerikai, francia, japán turistákat és leginkább nyugdíjas turistákat! Nézzük meg ezzel szemben az átlag magyar nyugdíjast! Ön melyik szeretne inkább lenni 20-30 év múlva?Nos, ehhez a feladathoz kell felnőnünk! Mert … nincs is olyan messze a nyugdíjaskor, mint hinnénk!
Gerőcs Tímea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése