Ösztönzés az öngondoskodásra: kimutatás a várható nyugdíjról

Kapjon valamennyi uniós állampolgár éves kimutatást arról, hogy mekkora bevételre számíthat nyugdíjas korában. Az Aviva csoport által az EU illetékes bizottságának beterjesztett javaslat alátámasztásaként készített egy tanulmányt, amely megvizsgálja, hogy a személyre szabott átlátható tájékoztatás mennyiben tudná befolyásolni a lakosság megtakarítási hajlandóságát.

A rendszeres, áttekinthető, és érthető éves nyugdíj kimutatás arra ösztönözné az EU állampolgárait, hogy időben átgondolják, miből fognak megélni nyugdíjas korukban, és támogatná őket abban, hogy saját maguk is tegyenek az államtól várható nyugdíjuk kiegészítése érdekében. Az Aviva csoport által az Európai Unió 27 országában végzett felmérésében megvizsgálta a nyugdíjcélú megtakarításokkal kapcsolatos információk jelenlegi helyzetét és összeállított egy javaslatcsomagot, amely tartalmazza a lehetséges megoldásokat, illetve azokat a kihívásokat is, amelyekkel egy ilyen éves jelentés összeállításakor számolni kell.

„Ha mindenki legalább évente egyszer szembesülne azzal, hogy nyugdíjasként milyen havi bevételre számíthat, az cselekvésre ösztönözné Európa lakosságát. Éppen ezért azt a javaslatot tettük az EU illetékes bizottságának, hogy segítse elő: valamennyi EU tagállamban készülhessen egy olyan felhasználóbarát éves kimutatás, amely tartalmazza az állami és a kiegészítő nyugdíjcélú megtakarítások összegét” – hangsúlyozta Igal Mayer, az Aviva európai vezérigazgatója.

Az Aviva által végzett kutatásból az is kiderül, hogy az egységes európai nyugdíjkimutatás összeállítása nem lesz egyszerű feladat, hiszen a kormányok és az üzleti szféra nyugdíjszolgáltatóinak az együttműködésén kívül uniós szintű koordinációt feltételez. Ez azzal az Európai Parlament által összeállított jelentéssel is egybecseng, amely megállapította, hogy a tagállamokban a különböző nyugdíjszolgáltatók által összeállított kimutatások nagyon különbözőek. Az EU jelenleg nem rendelkezik olyan egységes kritériumrendszerrel, definíciókkal és elemzésekkel, amelyek segítségével fel lehetne térképezni a különféle nyugdíjrendszereket és ezek megfelelőségét az unió állampolgárainak szükségleteivel.

„Az Aviva által évek óta elvégzett lakossági felmérésekből kiderül, hogy Magyarországon csakúgy, mint Európában a lakosság nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy saját megtakarításra is szüksége lesz a nyugdíjas éveiben ahhoz, hogy ne kelljen szembesülnie életszínvonala drasztikus visszaesésével” – hangsúlyozta Zolnay Judit az Aviva Életbiztosító vezérigazgató-helyettese. Hozzátette: Magyarországon is voltak erre vonatkozó kezdeményezések korábban. Térségünkben,Lengyelországban működik ilyen rendszer, ahol az 1999. évi nyugdíjreform során vezették be az éves nyugdíj értesítőt, amelynek hatására jelentősen megnőtt a lakosság körében az öngondoskodás iránt érzett felelősség.

A lakosság, a politikai döntéshozók és a piaci szereplők is támogatnák az egységes nyugdíjértesítő létrehozását az egyes tagállamokban, derül ki az Aviva csoport felméréséből. Egyes tagállamokban már jelenleg is törvény szabályozza a rendszeres, személyre szabott tájékoztatást, így például Franciaországban az 50 év felettiek számára bevezették az online hozzáférést a várható nyugdíj jövedelmük áttekintéséhez. Ugyanitt 2012-től minden 45. életévét betöltő állampolgár tanácsadó segítségével gondolhatja majd végig, hogy milyen lehetőségei vannak nyugdíjjövedelme kiegészítésére.

Miben bízunk? A szerencsében?

Szakértő-elemző külön kiemelte azt a megdöbbentő adatot, hogy a megkérdezettek 25%-a gondolja úgy, a szerencse is segítségére lehet a pénzügyeiben: a jövő anyagi problémáinak megoldására a válaszolók negyede tartotta ugyanis reális alternatívának a lottózást vagy a totózást. Ahogy az válságban lenni szokott, nőtt a megtakarítási hajlandóság, az anyagi eszközök ugyanakkor egyre korlátoltabbak erre - legalább is a felmérés adataiból ez derül ki. Egyértelmű, hogy az elmúlt 4 hónap fejleményei bizonytalanabb pénzügyi tervezést tesznek lehetővé - ez abból is látszik, az öngondoskodási formák közül a családi összetartozást emelték ki a leginkább a megkérdezettek. Az OTP felmérése ugyanis az öngondoskodás nem pénzügyi komponenseit is vizsgálta, a család mellett az egészségmegőrzés, a tanulás és az önképzés is fontos helyen szerepel - a nehezebb körülmények ellenére is a pénzügyi tervezés ebben a lajstromban csak a harmadik legfontosabb a megkérdezettek szerint.

Akarunk, csak nem tudunk

A reálhozamok sorsa jól mutatja, miként változtak a megtakarítási szokások. A nyári 28%-ról őszre 25%-ra csökkent azok aránya, akik rendelkeznek vésztartalékkal, nőtt viszont azok aránya, aki szeretnének ilyen tartalékot képezni, méghozzá 4%-kal. Ez még így is csak a megkérdezettek negyedére igaz. Vagyis míg a megtakarítások tovább erodálódtak, addig a megtakarítási hajlandóság nőtt. Aggasztó adat, hogy 41%-ról 47%-ra nőtt a semmi fajta tartalékkal nem rendelkezők aránya a nyár óta. 

Illés Zoltán szerint a kisebb befektetett összegek kikerültek a megtakarítási piacról, hiszen azokat a lakosság felélte. Mindezek mellett 6%-kal csökkent azok aránya, akik rendelkeznek bármifajta megtakarítással. 

A nyári adatokhoz képest nem tapasztalható elmozdulás a jövő megítélését illetően, továbbra 76% mondja, hogy kiszámíthatatlannak tartja a jövőt, míg a közeljövőt 71% ítéli bizonytalannak. Így is elképesztően sokan, 62% mondja, hogy a tisztességes öregkori megélhetés előteremtésének felelőssége az állam vállát nyomja, ez még akkor is kiugróan magas szám, ha 4%-kal csökkent a nyár óta azok aránya, akik így gondolkodnak. Ennek a rétegnek 85%-a gondolja így is, hogy az állam nem tud majd elegendő nyugdíjat fizetni. 

Évi plusz 500 ezer forintot kellene félretennünk a rendes nyugdíjért

Az európai uniós állampolgárok nem kapnak arról éves értesítőt, hogy miként alakul jövőbeni nyugdíjuk, bár az elöregedés valamennyi tagállamot kihívás elé állít. Magyarországon fejenként évi 500 ezer forintnál is több hiányzik ahhoz, hogy a lakosság ne szegényedjen el öreg korára, megtakarításunk pedig alig van.
Nincs jelenleg egységes iránymutatás arra az Európai Unióban, hogy a járulék- illetve adófizető állampolgárok, miként értesülhetnének arról, hogy mekkora nyugdíjra számíthatnak, holott éves nyugdíjnyilatkozatok rendszeres kiadásával még hatékonyabban lehetne felhívni az egyre inkább elöregedő európai társadalmak tagjainak figyelmét az öngondoskodás fontosságára. 

Kezdünk leszámolni a biztos állami nyugdíj illúziójával

A megtakarítási hajlandóság ugyan nőtt az elmúlt negyedévben, de az anyagi lehetőségeink egyre rosszabbak. A kisebb megtakarítással rendelkezők felélték tartalékaikat, míg a pénzügyi tervezés egyre nehezebb. A családban és a szerencsében bízunk, az államról pedig tudjuk, hogy nem fog tudni majd elegendő nyugdíjat fizetni - derül ki az OTP friss felméréséből.
Az Öngondoskodási index újabb adatfelvételét mutatta be Illés Zoltán, a bank ügyvezető igazgatója. A 100 pontos skálán a nyári 36 pont után az őszi adatfelvétel nem mutat semmi változást - bár a körülmények egyértelműen romlottak.   

Feléltük a megtakarításaink egy részét    
A nyári adatfelvétel óta több megszorító intézkedést is bejelentett a kormány, illetve a magánnyugdíjpénztári milliárdokat átfolyatták az állami rendszerbe, valamint sok egykori tag reálhozamot is kapott. Az OTP indexéhez készült adatfelvétel most ezt is vizsgálta.

A megkérdezettek több mint harmada kapott reálhozamot, ugyanakkor 57%-uk ezt már fel is élte: mindennapos kiadásokra költötte el a plusz pénzt. 18% költött hiteltörlesztésre, 17% nagyobb értékű vásárlásra és 12% költötte a reálhozamát lakásfelújításra. A válaszadók mindössze 10%-a tette megtakarításba a pénztáraktól kapott összeget, míg mindösszesen 6% gondolt jó előre, és fektette a pénzt nyugdíjcélú megtakarításba. A válaszadók 11%-a folyószámlán tartja az összeget, hogy végszükség esetén bármikor hozzáférhessen.

Akarunk, csak nem tudunk    
A reálhozamok sorsa jól mutatja, miként változtak a megtakarítási szokások. A nyári 28%-ról őszre 25%-ra csökkent azok aránya, akik rendelkeznek vésztartalékkal, nőtt viszont azok aránya, aki szeretnének ilyen tartalékot képezni, méghozzá 4%-kal. Ez még így is csak a megkérdezettek negyedére igaz. Vagyis míg a megtakarítások tovább erodálódtak, addig a megtakarítási hajlandóság nőtt. Aggasztó adat, hogy 41%-ról 47%-ra nőtt a semmi fajta tartalékkal nem rendelkezők aránya a nyár óta.

Illés Zoltán szerint a kisebb befektetett összegek kikerültek a megtakarítási piacról, hiszen azokat a lakosság felélte. Mindezek mellett 6%-kal csökkent azok aránya, akik rendelkeznek bármifajta megtakarítással.

A nyári adatokhoz képest nem tapasztalható elmozdulás a jövő megítélését illetően, továbbra 76% mondja, hogy kiszámíthatatlannak tartja a jövőt, míg a közeljövőt 71% ítéli bizonytalannak. Így is elképesztően sokan, 62% mondja, hogy a tisztességes öregkori megélhetés előteremtésének felelőssége az állam vállát nyomja, ez még akkor is kiugróan magas szám, ha 4%-kal csökkent a nyár óta azok aránya, akik így gondolkodnak. Ennek a rétegnek 85%-a gondolja így is, hogy az állam nem tud majd elegendő nyugdíjat fizetni.

A pénzügyi tervezés egyre nehezebb
Magyarul: a lakosság nagy része kezd leszámolni azzal az illúzióval, hogy majd az állam biztosítja nyugdíját. Az állam szerepében bízók aránya azonban nemcsak az idősebb generációknál magas, hanem a fiatalabbak körében is - vagyis az időskori megélhetést biztosító állam képe nem feltétlenül a rendszerváltás közvetlen öröksége.

Van-e tartaléka a lakosságnak? És miben?

A kutatás szerint a budapestiek vallják a leginkább azt, hogy vannak megtakarításaik, és van annyi tartalékuk, hogy ne kelljen aggódniuk a jövő miatt, de még az ő körükben is viszonylag alacsony a tartalékkal rendelkezők aránya.
Szintén a budapestiek értettek egyet leginkább azzal az állítással, hogy a jövőjük igenis múlik azon, hogy mennyire takarékosak most. Az egyes pénzügyi termékek iránti bizalom leginkább a magasabb jövedelmű, a felsőfokú végzettségű és a családos lakosság körében mutatkozik meg, ők azok, akik a jövő anyagi biztonságának megteremtéséhez szívesen választanak különböző megtakarítási jellegű termékeket. Ezzel szemben az 50 év feletti és alacsony jövedelmű háztartások a pénzügyi megoldások iránt elutasítóbbak, bizalmatlanabbak.

A kutatás eredményei szerint a lakosság kis hányada rendelkezik annyi tartalékkal, hogy ne kelljen aggódnia a jövő miatt. Az öngondoskodásra általában nagyfokú érzékenységet mutat a társadalom, tudják, hogy lépni kellene, de ezek az aggodalmak nem járnak együtt a pénzügyi szolgáltatások iránt való nyitottsággal. A GFK Hungária Biztosításpiaci Adatszolgáltatása szerint a megtakarítási hajlandóságot vizsgálva nincs igazán meglepetés, leginkább az 50 év felettiek bírnak megtakarítással, több mint 23 százalékuknak van valamilyen formában félretett pénze. Regionalitás szerint a megtakarítók leginkább Budapestről vagy nagyvárosokból kerülnek ki.  A háztartások jövedelmét vizsgálva kiderül, hogy a legmagasabb - 260 000 Ft. nettó - jövedelem feletti háztartásoknak van leginkább megtakarításuk, 30,1 százalékuk bír spórolt pénzzel.
Ön is így látja?

Illúzió-e a nyugdíj?

Ki garantálja?
Mi lesz ha idős leszek?
Mit tegyek?

Ezekre a kérdésekre adja meg a választ, az ezért a kérdésekért felelős KÖZTISZTVISELŐNK!
Az Öné, az enyém, a mienk!