Akarunk, csak nem tudunk

A reálhozamok sorsa jól mutatja, miként változtak a megtakarítási szokások. A nyári 28%-ról őszre 25%-ra csökkent azok aránya, akik rendelkeznek vésztartalékkal, nőtt viszont azok aránya, aki szeretnének ilyen tartalékot képezni, méghozzá 4%-kal. Ez még így is csak a megkérdezettek negyedére igaz. Vagyis míg a megtakarítások tovább erodálódtak, addig a megtakarítási hajlandóság nőtt. Aggasztó adat, hogy 41%-ról 47%-ra nőtt a semmi fajta tartalékkal nem rendelkezők aránya a nyár óta. 

Illés Zoltán szerint a kisebb befektetett összegek kikerültek a megtakarítási piacról, hiszen azokat a lakosság felélte. Mindezek mellett 6%-kal csökkent azok aránya, akik rendelkeznek bármifajta megtakarítással. 

A nyári adatokhoz képest nem tapasztalható elmozdulás a jövő megítélését illetően, továbbra 76% mondja, hogy kiszámíthatatlannak tartja a jövőt, míg a közeljövőt 71% ítéli bizonytalannak. Így is elképesztően sokan, 62% mondja, hogy a tisztességes öregkori megélhetés előteremtésének felelőssége az állam vállát nyomja, ez még akkor is kiugróan magas szám, ha 4%-kal csökkent a nyár óta azok aránya, akik így gondolkodnak. Ennek a rétegnek 85%-a gondolja így is, hogy az állam nem tud majd elegendő nyugdíjat fizetni.